Gyermek társadalmunk.....

Jómagam még a körmösök, tenyeresek, eggyensapka szigorú kötelmeivel szocializálódtam. Nem haltam bele, de relatíve fegyelmezett tagja lettem társadalmunknak. Egy erkölcseiben Isten adta, jó szülői háttérrel. Kellően szangcionált, de nem drákói szigorral, tekintélymegörző soha nem brutális stílusban, előszocializálva. Leszögezhetjük tehát, hogy a gyerek, mint kialakulatlan pszichikum, igenis nevelés igényes, folyamatosan formálandó emberi lény. Morbid nemes egyszerűséggel, az anyja hasában senki nem tanulhat meg semmit, a genetikai természet adta feltétlen reflexeken nyugvó, emberi adottságain kívül. Tehát elgondolkodtató tény az, hogy a nevelhetőség minden tényezőét kiiktatva, kezd álltalánosan elfogadottá válni, a mindent szabad, mentális zavarokat okozó, későbbi problémák kialakulásához vezető, nagyon rossz gyakorlat. Természetesen az is roppant meglepő, hogy joviális korú, pl.-ul gyermekpszichológus, szociológus, pedagógus stb., úgy aposztrofál egyes neveletlenségből, előszocializáltság hiányából adódó problémát, mintha Ő talán megszületése után, önneveléssel vált volna, megbecsült tagjává társadalmunknak. Langyos beszéd! Nonszensz! Vagy sértődés ne essék, tudatos memória zavar? Netán Az amúgy is, meglehetősen túlsulyban levő, inproduktív réteg, megélhetési zsonglőrködése áll a háttérben? Egyébként elismerhetően, a vonatkozó negatív irány, nem csak honi, hanem úgymond világjelenség. Azért sok-sok restaurációs törekvésről hallok európai viszonylatban /pl.-ul Olaszország / úgy néz ki, kielőbb észbe kap alapon. A neveléssel szembeni teljes lefegyverzés vonzataiként, megalázott, exisztenciájában megnyirbált, pedagógusok konstans potenciállis állandó stresszes állapottal. Szülői felelőség majdnem teljes sutbavágásával, Gyors ütemben romló kohézió az iskola és szülő között. Továbbá az emiatt egyre deviánsabban viselkedő gyerekek, eszkalálódó iskolai és otthoni, erőszakkal fűszerezve. A tradicionális józan plebejjusi ész száműzése az oktatásból, nagyon kedvezőtlen tendenciákat vizionál, normális társadalmi jövőnket illetően. Az, hogy valaki, pl.-ul 30-éves tanári vagy pszichológus diplomával tanított, múlt időben igen gyenge érvnek, bizonyul per ma. Kérem próbáljanak most, nemcsak szóvirágokkal ecsetelve, hanem ismét effektív katedra mögé állni, főként bizonyos adekvát régiókban. Meggyőződésem, hogy sokat alakítana szemléletükön.Nos így válik aktuálissá a közmondés: a sok bába közt, elvész a gyerek. Mert mondhat bárki bármit, a születéstől kvázi 8-12-éves korig, a gyerekek elő szocializáltságának,jó nevelésből adódó nívója, döntő tényező, felnőtt korukat tekintve.Talán engedjék meg, hogy megjegyezzem a jó erkölcsre való nevelésnek függvényei közűl, egyáltalán nem biztos, hogy az anyagi jólét a legfontosabb fokmérője.