Talán túl dramatizálom?...

Minap az asszony jön haza a boltból s ecseteli, képzeld az egyik ismerős fiatalasszony sírva meséli nekem, hogy a gyerekinek /egyébként jogosan/ nem adtak uzsonnát az iskolában, merthogy ő a fizetéskötelezettek táborához, tartozik s igaz ami igaz, nem tudtam befizetni. No meg azért van a lábamon papucs, mert hiszed nem, nem telik lassan cipőre sem. Nyilván megrendülten halgattam, magamba enyhe kételyekkel. Közben azonnal felderengett bennem, jó apám 20-as, 30-as évekből származó történeti korrajza, a vonatkozó szituációról. Nem vitatom lehet, hogy speciel ez lokális eset, amiben szerepet játszik, a szubjektum is. Azért akkor is elgondolkodtató. Kérem tegyük félre most a jelenlegi pénzügyi, gazdasági válságot. Úgyszint a politikai indíttatásokat. Kérdezzünk rá primitívnek hangzóan, laikusan tűzdelten, a puritán honpolgárra/idősbb korosztály/ az átkosból merítetten. Merő nosztalgiából, ilyen-olyan meggondolások alapján. Volt munkája/munkahelye/: igen, volt stabil keresete: igen, jól megélt a keresetéből: nem de alapvetően megvolt mindenünk, kiszámítható volt a család élete: igen, az akkori árviszonyok lehetővé tették, hogy ne kelljen a kenyér vagy a tanszerek/követelményeknek megfelelően/ megvétele között hezitálnia: igen remekül. Tessék ma adott milljőben, ugyanezeket a kérdéseket feltenni. Nem ritkán, igen furcsa válaszok jönnének/már nem az/ a szerencsétlen pórnép felől. No nem kell azonnal holmi restaurációs törekvésekre gondolni, ez már a multé. Azomban részarányosan vagy mindezek megléte nélkül, széles és egyre szélesedő rétegeket tekintve, nem kellene oly meglepően kérdezni, miért is a kialakuló szkepticizmus, minden irányban. Az életszínvonal enyhe túlzással, szinte asszimtótikusan közelít az origóhoz. Ugye ennek fényében, kissé naivitás lenne, ott a magas lovon ülve elvárni, hogy a rendszerváltás veszteseinek brutálisan növekvő rétege/sacce per ma 60-70%/ kitörő ujjongással tapsoljon, a globálkapitalizmus szülte, egyre kilátástalanabb létéhez. A politikai és únió szkepticizmus növekvő hatásai is, ezek mentén erdnek. Az álltalános negatív folyamatoknak, ami egyértelműen elkönyvelhető, a közel lassan 20-éve történt rendszerváltás óta, folyamatosan regnáló politikai erők, kisstílű hatalmi harcainak tudható be, elsősorban. Amihez aztán egy jó ideje, kiváló mellérendeltséggel, markánsan köthető a gazdasági, főszereplőkkel való összefonódás látenciája. Minden oldalról jól koreografált politikai, gazdasági tetteikből egységesen leszűrhető, az önös érdekek mentén kifundált, saját társadalmuk további elszegényedését, nem kimondottan s nem elég hatékonyan kímélő elemek halmaza. Minderre közvetlen rávilágítani, az alulról jövő véleményekkel/kisemberektől/ a következő bejegyzésemben fogok. Saját szemszögemhöz tartozok némi őszinte megnyilvánulással. Jóllehet már igen régen a rendszerváltás előtti időből, /80-as évek eleje/ pártsemleges vagyok. Családi indittatásúan viszont eredendően, szoc. demokrata bal oldali huzalmú. Azomban még ma is, a szoc. demokrácia lényegének, a társadalom ha úgy tetszik minden politikai felhang nélkül, nemzeti konzervativizmus preferációja, a mértékadó számomra. Talán így fogalmaznám egyszerűen, lényegretörően, hogy a társadalom feltétlen szolgálata, érdekképviselete űberel mindent nézeteimben. Illtve a történelmi párt még annó, igaz öntudatosabban népi vonzalmú, irányait vízionálva, közelítek, vélemény formálásomban. Bocsájtassék meg nekem!