Etnobiznic honi joggyakorlattal, elemző bírálattal....

Kossuth rádió "magánhangzó"-ban 11.hó, 01-én elhangzó riport margójára. /Elek-i eset/ A "MACIKA" /Magyarországi Cigányokért Alapítvány/ ösztöndíjj rendszer gyakorlatának hihetetlenül joghézagos, ellentmondásos törvényi szabályozásával, a zavarosban halászás szinte tálcán kínált, lehetőségeinek hátterében nézve. Ki kell indulni abból, hogy egyetlen etnikai népcsoportra vetítetten kezelni a pozitív diszkriminációt, eleve holmi Jupiter elméletű kivételezettséget sugall. A kivételezettség evidens, hogy melegágyként generálja a többségben kialakuló ellenszenvet. Ami mondjam természetes emberi következmény. Tekintve, hogy semmilyen lélekszám nyilvántartás nem vezethető, így nyilván mindkét oldalról lehetővé teszi a visszaélés maximális lehetőségét. Röhejes nonszensz, ha azt feltételezzük, miszerint kizárólag egyoldalú az anyagi érdekeltség, ami vezérli a visszaéléseket. Pl.-ul: gyere komám én aláírom aztán risztelünk, állambácsi meg fizet mint a katonatiszt. Most végül is döntsük el, hogy a felelősségvállalónak /aláíronak-íróknak/ kell tudni, hogy valaki cigány vagy sem. Vagy talán kellene, egyáltalán szabad e. Tudniillik ezen a ponton nyal vissza mindíg a fagylalt. Az egyik autentikus témában jártas államtitkár: miért írta alá, ha tudta, hogy nem cigány származású? A kérdésben máris benne van a válasz, a jelenlegi szabályozottság mellett, nem kérdezheti meg! Ez kvázi ilyen prózaian egyszerű! Mert ilyen alapon jöhetnének a keresztkérdések, mondja mitől olyan szép sápadt, netán a becses neve miért nem hajaz egy hangyányit sem, az általában cigányság által használtakra? Stb. Mert ugye ez azért egy kissé feltűnő nemdebár? Természetesen a jelenlegi értelmetlen törvénykezés mellett, ezek a kérdések már kimerítenék a személyiségi jogok brutális megsértését. De nézzük meg a szubjektív oldalát is, ha jó viszonyt akarok továbbra is, mert ugye az államtitkár úr esetleg egy kényelmes budai villából, ossza az észt, addig én mint helyi lakos itt kell, hogy éljek továbbra is, napi találkozással a környezetemmel. Olyasmi ez mint a máséval verni a csalánt, no meg kibicnek semmi sem drága. Jó lenne ha az eset kapcsán végre megértenénk, nyilván nem anoním módon, de igenis egyfajta lélekszám statisztikára szükség lenne. /Nyugateurópában van rá eklatáns pl.-a/ Továbbmenve ebben az esetben a többi honi etnikai csoportok is tiltakoznának e ugyan ellene. Meggyőződésem, hogy nem! Akkor miért-e kézzel lábbal való tiltakozás, a romák részéről? Három aspektusa lehet az ellenkezésnek: ad egy: nehogy fény derüljön a cigányság bűnözési rátájának felül reprezentáltságára, ad kettő: miért kellene eme flexibilisen kezelhető anyagi politikai /korrupt/ érdekköreinket tönkretenni. Ad három: esetleg meg kellene szüntetni az egyébként arrogánsan káros hatásokban bővelkedő, pozitív diszkrimináció nyujtotta privilégiumot. S talán az igazán húsbavágó legmarkánsabb érv, ha egységesen /ez lenne a hellyes/ pozitívan kellene diszkriminálni a szegény sorsok /létminimum alatt/ sok-sok millióit, akkor netán nem birná ki a költségvetés. Jellemzően honi átlag életszínvonali mutatóinkra. Konklúzió: olcsőbb a már már bűnözés kategóriáját kimerítő, további skandallum fenntartása. Félretéve az összes morális etikai normát. Továbbra is becsapva számtalan rászoruló szereplőt, no meg állam bácsit. Ilyen formában eljutottunk oda, hogy mint a Laukon csoport ki bogozhatatlannak látszó kígyói között, szenved mindenki tovább. Azaz a konfliktusgyártás futószallagra terelésének üzemszerűségét stabilizáljuk. Kinek-kiknek a jó ez? Netán esetleg az ebből remekül profitálóknak. Nem kívánom egy pillanatig sem megkérdőjelezni az ösztöndíjj létét, hasznosságát, de a pillanatnyi jogi, törvényi gyakorlattal, nem igazán tölti be a funkcióját. Mint ahogy a pozitív diszkrimináció ilyetén értelmezéséből adódó egyéb szempontokból erőltetett mivolta sem. / integrált  oktatás minden áron, megélhetési bűnözés, bűnüldöző szervek el lehetetlenítése emmiatt, pedagógusaink tekintély vesztése, nem ritkán megalázása, mindennek fényében, stb/. Tehát ha valami nem vált be, ezen evidens, hogy alakítani kell, nem pedig az ütve símító politikát predesztináland mindenki felé, holmi magasröptű szólamokkal fűszerezetten. Megjegyzendő, hogy a politikai homokozó, folyamatosan remekül, saját érdekeire leképezetten, elszórakozott a cigányság helyzetének valós megoldásán, azaz tupírozta a semmit. A saját vezető rétegükkel karőltve. Sőt mindebből még rafinatívan profitálva is.