Parlamenti bizottságosdi, avagy a semmi tupírozása

Pár szóval innen a tönk széléről, a periférikus latyakból fölfelé bámulva, már kimerítik a humor kategóriáját, az úgynevezett parlamenti ilyen-olyan bizottságok. Egyértelműen látensen kizárólag pénzcsinálás, azaz plusz bónusz előteremtésére szolgáló ideiglenes tömörülés. Ha jól tudom semminemű jogi utóhatással nem bírnak, tehát gyakorlati értelemben semmijelentőséggel nem ruházhatók fel. A nagyobb volumenű ügyek esetében jellemzően / pl.-ul olajszőkítési ügy / a végeredmény megszületése előtt, rugalmasan föloszlatják. Látensen így szokott lenni. Na jó, az meg, hogy az akkori bizottság elnöke, miért is tünt el oly gyorsan a politikai palettáról, tudj Isten. Tehát összebeszélünk te kezdeményezed, mi javasoljuk / leginkább is fidesz technika / aztán uccu neki, s máris plusz pénz áll a házhoz. A helyzet felállása roppantul hasonlít az annó lóversenyeknél, zsokék paktumából megformált, csinálunk egy kis pénzt, most magunknak variánshoz. Egyébként a társadalom irányából nem igen észrevételeződnek az ezirányban, amúgy törvényesített parlamenti munkának nevezett csoportosulások ilyen-olyan tettei, hiszen ez kissé öncélú belügyük is. Nekem sem jogom vagy fölöttébb nem tisztem, hogy bíráljam honatyáinkat, de a közelmúltban történt egyik bizottság, amely átvette a fidesz pazarul működő infantilis kivonulási gyakorlatát. Egy kissé így reflektálta önmagát. Nagyon rebbellis régi vicc ugrott be. A történet hozzá eredeti valós. Még az átkosban mint műszaki karbantartó beruházó ellenőr voltam alkalmazásban egy ideig. / T:V:M: / S az akkori közvetlen felettesem egyúttal alapszervi párttitkárként is egzisztált. Szemmináriumot is vezetett előadóként. Aki akkor bizonyos korán túl volt, az tudja mi volt ez a nagy marhaság. Egyik reggel kezdéskor megkérdeztem a főnökömet: te el mondhatok egy viccet? Hógyne felelte. Tudod meglátogatja a magyar paraszt a szovjet parasztot. Bemutatnak neki mindent igazi tapasztalatcsere jelleggel. Majd jön a viszont látogatás, ballagnak a határba: ebből mi lesz komám? Kérdi a szovjet paraszt, rámutatva egy almafa ültetvényre. Hát ebből lesz a jó almárium. Mennek tovább. Hát ebből? Kérdi rámutatva egy szilva ültetvényre? Hát ebből lesz a jó szilvórium. Ballagnak. Hát ebből? Hiszen itt nincs semmilyen növény, úgy látom üres. Na ebből lesz kérlekszépen a semminárium. A manó tudja miről is juthatott pont ez a vicc az eszembe. Hozzátartozik még a történethez, hogy az ex főnököm akivel családi alapon is jó viszonyba voltunk, három hétig kizárólag rideg főnök, beosztotti, spártai rövidséggel kommunikáltunk. Nos visszatérve az alap tárgykőrhöz, ez az igazán bravúros, folyamatosan semmiből pénzt csinálni. Ezt sajnos mi itt lenn, mint két kezű melósok pl.-ul én a félművelt csóró plebejjus, soha nem tanúljuk meg. Magunkközt szólva nem is akarjuk! Vajon miért?