Felfogás kérdése, avagy nézőpontok alulról.....

A nyugdíjjasok szemszögéből a 13.-havi juttatás elvonásának megvilágításai. Alapelvként jó lett volna, ha változatlan marad. Azomban ha már szükségszerűvé vált, nyilvánvaló, hogy konpenzatívaként, ez volt az igazságos helyes irány, lépés. Fideszes felvetés felől közelítve, mondják mintegy 300 ezer főt érint drasztikusan, s 600 ezer fő körül akit még érint. Adjuk össze 900 ezer fő. Tételezzünk fel 2,7 milliós réteget, akkor ez egy harmadának felel meg összessen. Vagyis két harmada lazán aki kis pénzű, azaz őnáluk megmaradt a 100%-os 13.-havi juttatás. Máris átlátható a fidesz álságosan, nem éppen a legszegényebbeket preferáló, szoridaritás elvűség mellőzésének látenciája. Egyértelmű, hogy az úgynevezett idősbb, s talán ezálltal bölcsebb korosztály volt az elsők között, aki pontot tett a dolgok végére. Persze szavazatszerzési szempontból, netán kézcsókkal turbózva, az más lapra tartozik. Másik: ugye költségvetésre szükség van, úgy emlegetik a bölcs elmék országos érdek. Ezekután nem tudni a fidesz részéről nem az? Akkor a legnagyobb ellenzéknek miért nem? Esetleg evidens! De ennyivel be is érem. Ne feszegessük tovább. Az Sz. D. Sz. Fodor úr, most kivételesen, lazán helyesen világított rá a kérdésre. Nem kívánom taglalni, ami tény az tény. Azért úgy mandínerből kérdezem, ennyi buta, okos ember van? Hát majdnem elfelejtettem, idézőjelbe téve, hogy kizárólag csakis a fidesz bölcsesség űberelhet mindenkit. Miért is nem tetszenek észre venni! Ejnye-ejnye! Viszont azt, hogy egyre többször hallom, olvasom a médiában, úgymond 2010.-ig kitart a Gyurcsány kabinet, miért ne? No, hogy utánna már biztos lenne a váltás ténye, vagy egyfajta kishitőségi komplexus gyötörné a szocialistákat? No ne mán! Reméljük nem előre vetített koreografáció, húzódik meg a háttérbe. Egyébként ma hallgattam Herényi úr rádióriportját, bármilyen oldaliként is közelítve, józan racionális gondolkodású ember számára, igen nagy százalékban igaza van. Kiemelném a már majdnem hungarikumnak is nevezhető, tragikomikus politikai mentalitást, a legnagyobb bajban sem tudunk összefogni. Ezért talán elsősorban a mindent elutasító, bármely ok miatt is mindent zsigerből másként akaró, politikai erő a felelős. A közalkalmazottakkal alapjába véve egyetértek. Tudniillik azt, hogy ott fent, megint elkövetik azt a gazdaságpolitikai műhibát, hogy nem a relatíve lazább húrokat feszítik meg, a társadalom gitárján, hanem a már eleve feszeseket teszik ki szakítópróbának, lelkük rajta. Száz szónak is egy a vége, kilábalni bármiből is, csakis az ország érdekeit szolgáló közös konstrutivitás, azaz a jó javaslatok azonnali közös nevezője, a kétségeseké pedig konszenzusos gyors megegyezéssel oldható meg. Be kellene már végre fejezni az amúgy is komikus, infantilis pártkatonai kardcsörtetést, nem vezet látjuk sehova. Muszáj megvárni amég maga a társadalom vág rendet soraikba? Csak egy apró éltszinvonalhoz köthető kontraszt, az adekvát főszereplők egy évi keresete, nem ritkán olyan mértékű, ami egy átlag négy tagú család életében 18-28 év össz. jövedelmének összege. Nem tűnik enyhén brutálisnak? Nem viccek ezek! Egyszerű matematika! Az a rossz beidegződésű humor jutott eszembe, annó az átkosból: na fogjuk meg és vigyétek!