Kérek engedélyt meghúnyázkodni....

Olvasom minden reggel a neten az egyik relatíve kedvelt ujságom cikkeit, nyilván megrendelni, vagy a fedlapos változatot teljesen átnézni úgysem tudnám. Kellően átérzem a Markos úr előadásában oly kitűnően előadott humoreszkjének egyik beszólását: " mert ugye Puskin mondá, minden az Anyegin múlik " Tessenek nyugodtan mosolyogni, ámbár számomra, s nem hiszem, hogy lokális rendhagyó eset lennék, még sokunknak ez nem röhej. Rátérek a lényegre, az egyik remekül megfogalmazott, tényleg a zsurnalizmus minden igényét kielégítetten megírt cikk utolsó mondataiban, megjelenik ama kijelentés: " mindenféle igazmondók ". A beszólás többes számra utal, de úgy éreztem, hogy a vaktában megeresztett ostorcsapás, az én fenekemtől sem volt távolabb, mint két centiméter. Természetesen belátom mint honi szuper pondró, hogy jövök én ahhoz, hogy megkérdőjelezzem, a hozzám olimposzi magasságokban szárnyaló zsurnaliszták, de faktó csak nekem-nekünk lehet igazunk, mindíg és mindenben elvét. Megsúgom nem is akarom kétségbe vonni egy percig sem. Tisztában vagyok vele mit is gondolnak néha rólam, ni mán köhög a bolha pedig nincs is neki tüdeje. Csakhogy ez az emberbolha mint a rendszerváltás folyamatos vesztese, egyfajta speciális megfázás formátumban szenved, amit úgy neveznek ráfázás. Sanda gyanúm nem én vagyok egyedül! Egyébként, hogy is merném azt mondani, hogy mindenféle zsurnaliszták, ez olyan bársonyos arroganciának hallatszik. Nekem annó még volt gyerekszobám. Legfeljebb az a beállítottság ami az egykori Indián őslakosok tőrzsi tanácsainak tagjai közt, nyomaték zárszóként elhangzott: beszéltem uff, no ez kissé idegen tőlem. Szerintem ez nem bűn. Rettenetes stílusú írásaimat, elárulom mégis mi fémjelzi pozitívan. A látens bizonyítható reális valóság talajából indított igazságokat ragadom meg kizárólag. Hiszen magam is benne élek, s a milljő ami körülvesz meglehetősen tág intervallumban, sem mutat mást. Mindez nem panasz, s nem mártíromkodás, viszont határozottan kezd besokallni a társadalom. Egyes rétegek életszínvonalát már csak igen élénk fantáziával lehet színvonalnak aposztrofálni. Megérthető sőt természetes, hogy a politika útvesztőjébe nyilván odahúz mindenkit a beállítottsága, amelyik oldalt preferálja. De egyre bővül a legkülömbözőbb rétegekből azok száma, akik észrevételezik, hogy az adekvát szimpad nagyjaival kitűnően megrendezett darabban, lehetünk bármilyen oldalon is, csak sűllyedünk tovább. Kihez hát a jaj szó! Azért ha belepusztulok is megmaradok saját beállítottságom mellett. / bal / Viszont vallom pl.-ként említve, hogy az ember saját társa, sőt önmaga is főzhet rosszat. S annak konstruktív bírálata, fölöttébb nem egyenlő az útról való letéréssel. Sőt! Erősen hiszek benne, hogy el kell jönni a józan ész karizmatikus győzelmének. Őszintén ajánlom minden olyan biztos háttérrel megáldott, megbecsült honfitársamnak, hogy nézzen szét, nyitott szemmel s füllel ott, ahol a valóság földje táperejétől megfosztottan termi, a szegénység sovány hajtásait, amit aztán a nyomorúság sápadt virágai koronáznak. Tudniillik addig még azt láttatja a pol., gazd. elit, hogy nem kimondottan társadalmi érdekek mentén cselekszik sokkal hatékonyabban, addig mindíg csak a pártkatonai kakasviadalok arénájának tekinthető a nemzet. Csak megemlítem, a mostani jópofizása Orbán úrnak, kilátszik a szőrös öszödi lóláb, nem tudom vakok gyülekezetének néz-e bennünket, mert a szőrös dakota lóláb is igencsak virít. Már régóta!