Nagyrabecsült Házelnök Asszony!

Közelmúltban felfigyeltem, az interjúra Önnel a Kossúth rádióba. Obligomon kívül hagyva a válsághelyzet problémakörét, meg kell mondanom, hogy az életszinvonal, szociális helyzetből adódó honi gondok / egyre mélyülő / aspektusából nézve, az Ön megnyilvánulása a tekintetben, hogy eúrópai viszonylatban Önöknek van a leggyengébb díjjazásuk, tetszik tudni a kijelentésnek mégha fénylik is az igazsága, nem éppen jó az időzítése, s nem elegáns. Tudniillik hazánk nem éppen alig két számjegyű IQ-val rendelkező, homó pitekantrópuszát, azonnali felhördülésre készteti. S ami azt illeti nincs kizárva, hogy némileg jogosan. Az egyes országok jóléti viszonyainak tükrében volna igazságos alapvetően megítélni, a hatalmi szféra díjjazásának mértékét. Nyilván hangsúlyozni kívánom még egyszer, szó sincs róla, hogy Önnek ne lenne helytálló a véleménye. Az meg legalább tíz parszeknyira álljon tőlem, hogy az irígység szellemében nyilatkozzak. Isten ments! Azért egy két nüansszal visszanyúlnék a közelmúltba. Jött a rendszerváltás, igen, azonnal felröppentettük a szabadság madarát, fennhangon vízionáltuk a jóléti társadalom létrejöttét. Megszületett a humor eszközeivel a keresztkérdés, mit ér a szabadság pénz nélkül? Tudvalevő, hogy odaát már működött a relatív népjólét. Majd jöttek a végtelen jóakaratú pártok, s nyomukban tolongtak a globálkapitalisták, akikben buzogott a honi jóléti társadalom megteremtésének szenvedélyes akarata. / rendszerváltás nyerteseinek 30%-nyi csapata / Svéd adó / Békessy úr / amihez képest fényévnyire levő jövedelem társult, minuszált értelemben. Csak kb. 10-15 %-a az amott levőkhöz képest. Majd be rosáltunk mikor felvillant a nagy magyar kék égen, az únióba való belépés fényes csillaga. No majd most! Jön a mennyei manna. Jött széles mosollyal nyugtáztuk, milyen jó, hogy már nálunk kialakultak az úniós árak, természetesen egyhelyben topogó jövedelmek mellett, s közben a röhögve felfelé kúszó infláció tarkította. Azért az adekvát 30%-nak, hála a magasságosnak sikerült mégjobban meggazdulni. Mikor végre beléptünk, na nem abba, hanem az únióba, élből be is rosáltunk örömünkbe. Azomban az élelmes, jól tőkésített külföldi globál tőke, azonnal felismerve a relatív szűzpiac nyujtotta lehetőségeket, sietve teletűzdelt úniós direktívákkal, ami roppant módon rátett egy lapáttal, az amúgy sem valami stabil gazdaságra. Isten éltesse a pártos aszisztenciát. Különös tekintettel a 98-2002-között beindított sikeres lecsúszási folyamat, jótékony inspiratív hatásaira. A többi már jött mint a lavina. Ezután idézőjelbe téve, egy remek konstrutív ellenzékkel felvértezetten, leküzdöttük magunkat oda ahova. Kvázi 4 mllió már-már mondhatni koldús országának látenciájával, további romlást prognosztizálva, talán mint fényes perspektívát fémjelezzük. Nos felűlről nézve tudom, hogy végtelen rebellis gondolatok ezek, akár rá lehetne sütni a hangulatkeltés, mit ne mondjak lázítás patinás bélyegét, pedig nem egyéb mint egyszerű igazság. Tisztelt házelnök Asszony, a fentiek fényében itt lent olybbá tűnik, hogy enyhén cinikus, arrogáns az Ön megállapítása. / már bocsánat / Kérem említsen valaki egyetlen motívumot, ami alátámasztja, az egyre szélesedő leszegényedő rétegek konfortérzetét. Jó a gyarló ember talán érthetően, a saját hazájában sem lehet próféta. De akkor mégis hol próbálkozzon? Pl.-ul a saját össz. jövedelmünk, magamról mintázva 25eft./hó/fő, ugye nem is olyan nyitott az olló. / nem panasz / Mindazonálltal őszintén mondom tiszteletre méltó az Ön remek politikai karrierje, s higyje el bármit is nyilatkozom, nekem szimpatikus volt mindíg. Azt kívánom Isten adjon mindőnknek többet, jobbat. Higyje el ha nem lenne ily mértékű a szegénység, az ég világon senki nem törődne még a Csányi úr 7-8 milliós havi jövedelmével sem. Drukkolunk is neki, remélve szűken csak kijön belőle! A humor csak kihozza belőlem, nehogy megint elharsogtassuk a néppel a csúnya indulót: királyok, hercegek, grófok és naplopó burzsuák, ami ma úgy hangzana: bankárok, pol.elit. multik és... hú a többit nem, mert lehet igaztalan lennék, engedelmével máris szájon vágtam magamat. Kedves asszonyom sértődés ne essék, de a mostani helyzetben, a jó öreg latin közmondás ugrott be: " ha nem szóltál volna, bölcsebb maradtál volna "