Tanárverés megint, s megint....

A már sokadik legutóbbi eset, minden jó érzésű embernél / van még? / azonnal kilövi az etikus erkölcs biztosíték patronját. Amire célzok konkrétan, a média tálalásában mivel nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket nem szenvedett a pedagógus, kvázi röviden akkor ez nem ügy. / miért? / Fordítsuk le másképpen. Mintegy azt üzenem az erőszakos cselekedetekkel amúgy is teletűzdelt réteg felé, veletek már maholnap mindent lehet. Sőt tenyérdörzsölgetve könyvelem el, na most megkaptad amiért a gyerekemből netán hasznos tagot próbálsz nevelni / eszközök nélkül / a társadalom számára. Egy-két apróság. Ugye statisztikai tény, hogy kb. 5-ezer gyerek szinte funkcionális analfabéta marad. Felülről ezért notorikusan zengik, tehetségtelen pedagógusok. Alulról pedig: mi az, hogy egyest adott neki, mi az, hogy 8-óra helyett 9-órára jár be a gyerek, hogy meri még pisszenéssel is megsérteni, esetleg felelőségre vonni, az én angyali szupermann gyerekemet. Igazán megérthetné a kedves tanár úr, hogy ebből a gyerekből csakis így lehet, a jövő tudásalapú társadalmának eminens, fegyelmezett krémje. Cinikus illetve röhejes! Persze tekintve, hogy a család és gyermekjogvédelmi hivatalnokok felvetik azonnal, azt a hallatlan pimasz kérdéshalmazt, tanul a gyerek, nem késik el reggelente esetleg sűrűn, egyáltalán jár rendszeresen iskolába, nem viselkedik deviánsan senkivel? Kikérem magamnak, még ilyet! Jó elismerem nem egy észkombájn a gyerek, elő szocializáltsága enyhén hézagos, de mindez nem indokolja a pedagógus mindennemű nevelés címszó alá rejtett, pimaszkodását. Tekintve, hogy a tisztelt hölgyek urak csak mellébeszélnek, így hát kénytelen vagyok az agresszív öntörvényűség eszközeihez folyamodni. Majd én megmutatom, mit tehet a jövőre nézve, az a pocsék tanár. / sajnos semmit / Tetszik látni milyen jó, hogy jogállamban élünk, hiszen a jővő jogállamiságának, pontosan az én tündéri gyerekem a záloga. Micsoda, hogy nekem mint szülőnek is lennének nevelési kötelezettségeim? Ne tessék nevettetni, akkor minek az óvoda, meg az iskola. Máris itt van a 22-es csapdája. Az az elképesztő tévhit, hogy a túldimenzionált liberális nevelés / neveletlenség / áthidalható, mondjuk főleg az adekvát régiókban, némi anyagi ösztönzéssel, akármelyik szegmensét tekintve is, egyszerűen nonszensz. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy a nemzet napszámosai / pedagógusok / oly brilliánsan túl lennének dotálva! Nos ebben tényleg látom, nem látom a jövő generációk öntudattól duzzadó hatalmas perspektíváit. Mielőtt felhördülnének az egyes ebben a témakőrben érintett autentikus személyek, szeretném diszkréten közölni, hogy én a 4. dioptriámmal együtt, szinte rendszeresen és folyamatosan, látensen kézzelfoghatóan találkozom eme tényekkel. Úgy is lehet mondani, ki az erdőben él, az látja a fát is. Kérdem én a tettlegesen elszenvedett sérelmek / néhány tucat pofon, esetleg 20-30 gyerek szeme láttára / mellett, Önök szerint elenyésző tényező, a már lassan gyógyíthatatlan erkölcsi sérelmek sokasága. Mit ne mondjak kiváló üzenetet közvetít a társadalom minden korosztályának. Ebben a fő fogalmak, mint lejáratás, megalázás, tekintélyrombolás, durvább esetben morális megsemmisülés. Az új tudás programjában, lehet nem ártana belefoglalni, az új nevelés / effektív / programját is. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy alkossuk-e tovább az új rosszat, vagy mixáljunk közé egy kis tradicionálisan régi jót is. Megint eszembe jut a közmondás, mint gyakorló szülőnek: gibicnek semmi se drága. Csak miért pont a gyerekeink bőrére, no meg a társadalom bosszantására! Ismét a költői kérdés: bármely okból kifolyólag netán, talán tendencia van, a kissé kibicsaklottnak tűnő irány további követésében?