Elnök Úr! Képviselő Asszony...

Előzetesen szeretném érzékeltetni, hogy a következőkben leírtakat senki ne tekinthesse rasszista förmedvénynek. Borsod egy eldugott Isten háta mögötti kis falujából szoktam publikálni. Ide emberi lény három esetben jön: ad egy ha itt él, ad kettő ha elromlik az elektrónikus tájékoztatója, ad három alkalmasint eltéved. A falu patináját képezi, hogy az életszínvonalunkat vízuálisan is, meg jelenített formában láthatják. Elmondható még, hogy egyféle sajátos exotikummal tarkítottan, tárul elénk a település utcai panorámája. Jómagam csak közel 42-éve élek, a cigányság társadalmában, egyfajta sajátos szimbiózusban, s higyjék el békességben. Ismerem múltjukat, történelmüket, tradicióikat, nem utolsósorban jelenüket. S ami a leg fontosabb, emberi mentalitásukat. Tehát pl.-ul Gusztos Úrnak, halvány párája nincs mindehez. Tudniillik jól tenné, és még számtalan autentikus témakőrhöz közelláló politikus is, ha utánnanézne a rasszizmus pontos definíciójának. Az úgynevezett jósda, saccoló cégek / közvélemény kutatók / álltalános legutóbbi felmérései alapján, a magyar társadalom 70-80%-a ódzkodó, az idegenekkel szemben. Nos ez váltja ki, azt a kificamodott monotón rasszistázó gondolatsort, amit a saját jól alkalmazott védelmére, bárki is kifinomultan kihasznál. Ha ő a hunyó, ha nem. Amivel aztán azt sugallják, hogy zsigerből a magyar társadalom 80%-a rasszista. Ugyan már, nevetséges nonszensz! Hosszú idő óta köztudottan, egyre több jelzés érkezett, érkezik a társadalom minden szegmenséből, a cigányság generálta ilyen-olyan tettekről. Nyilván nem vetíthető egyoldalúan minden a cigányság rovására. Ellemben a problémák teljes megértéséhez, ismerni kellene hierarchikus, még ma is kifelé nem igazán reflektív kasztrendszerüket, s ezen belüli belső élet szerkezetüket. Szangvinikus, vehemens mentalitásukat, / álltaluk is elismerten / aminek egyenes következménye, néha el hamarkodott, kissé át gondolatlan cselekvés készségük. Adott szituációkban a disztingvált viselkedésre való hajlamuk hézagossága. De főképpen a túlfűtött ídentitás tudatuk, helytelen értelmezéséből fakadó, szilaj senkit nem befogadó öntörvényeik esetenkénti alkalmazása. Ami aztán evidens, hogy saját társadalmukon belül, nem természet ellenes. Aki azt gondolja, hogy nincsenek ön szegregálódásra való törekvéseik, az hatalmas tévedésben van. Tisztázzuk tovább a kérdéseket. Hazánk területén nem reprezentánsan kimutatva, mintegy 5-700 ezerre tehető lélekszámuk. Függetlenül, hogy ki vallja magát annak, ki nem. Ebből a rétegből kb. 30-35%-nyi a műveltebb már relatíve, látensen integrálódott lélekszám. Tehát leszögezhetjük, hogy 65-70%-ra tehető, az úgymond lemaradott rétegük. S többnyire meg figyelhető, hogy a megjelenő gondok, majdnem teljesen ebből a rétegböl kiindulva, tevődnek össze. Megjegyzend, hogy a háttér okokat, nem figyelmen kívül hagyva, de most nem taglalom. Itt lép be pl.-ul az, hogy az inteligensebb rétegre, mindez egyformán vetül, s nyilván helytelenül rányomja a bélyegét. Alapvetően ez az álltalánosítás kellemetlen megjelenésének, többek közt az egyik oka. Viszont a már említett tagozódásuk miatt, igazi egység közöttük, kialakulni soha nem tud. Így a legtöbb esetben, saját belső szegregációs folyamataik, nem teszik kellően elfogadottá, a közös tőről való fakadás tényét. Nos pont ézért esnek abban a hibában bele, a többségi társadalmak, egy részről, hogy az integrációs törekvéseikben egyfajta erőltetettség látszata keltődik. A cigányság vezető rétegének viszont, ha burkoltan is, de nem kimondottan érdeke a hatékony segítség nyujtás, saját lemaradott társadalmi rétegük felé. / aki nem látja az egy kicsit szűk látókörű / Ebből kiindulva törekvéseik lényege, meg oldatni mindent lehetőleg a többséggel, s közben profitálni bármilyen formában. Sajnos ki kell mondani, hogy nem ritkán a saját lemaradott rétegük rovására. Ehhez meg van a kialakult, jól koreografált stratégiájuk is. Egyébként a bűnözési hullám nem csupán a cigány társadalmat érintetten, hanem az egész társadalom felől sulytottan növekszik. Nem kell tabuként kezelni, ki kell mondani, az élet színvonal folyamatos lecsúszása katalizálja elsősorban. Nagyon jól látható, hogy az egyén, azaz az apró magán tulajdon elleni vétségek, sokkal jobban irritálják a társadalmat, mint pl.-ul a közintézményekhez kapcsolódóak. Ami nem is csoda. Itt a sarkalatos pontok egyike, ami aztán kiemelten hozza fókuszba a cigányság bűn elkövetéseit. Kettős sulytás alatt, sajnos néha brutalitással karöltve, mindkét oldalról. Szegénység, mentalitás ötvözetéből adódóan, kényszer helyzet elé állítva őket. Ennek ellenére nem el fogadható, s nagyon nehezen tolerálható, a civilizáltabb társadalmak részéről. Tehát óvatosan a rasszizmus bélyegével. Bele kell nézni az ellenszenv közel sem rasszista motívációiba, s követni a kölcsönösség elvén konzekvensen, önkritikus lojalitással, úgy a cigányság mint a többségi társadalom részéről, az arany közép utat. Igenis sokkal hatékonyabb tettekre predesztinálni, az integrációs törekvések meg valósulásához, a cigányság értelmiségi vezető rétegét. Tudniillik az érdek közös kellene, hogy legyen. Kultúrájukban, felfogásukban még ma is élő hiedelem világukban, sok olyan elem van be épülve, amelyek az európai társadalmak számára elfogadhatatlanok, sőt frekventálltan irritatívak. Éppen ezért azzal a már egyre mélyebbre ható evidenciával, hogy a többségi társadalmak asszimilálódjanak ez irányban, nem követhető, semmilyen erőltetett formában sem. Számtalan példa van rá, hogy ami az ő kultúrájukban természetes, az az európai népek mentalitásával antagónisztikus ellentétben leledzik. Nem kell ékesebb példa, hogy oly régen foglalkoztatja a kérdés, mondjam jó szándékú feladat, az integrációjukat, és de faktó még mindíg sikertelenül. Ameddig az a roppant rossz, helytelen gyakorlat folytatódik a politikai osztály felől, hogy takargatjuk az integrálódásukat gátló negatívumokat az ő oldalukról nézve, addig egy beszűkült járhatatlan labirintus közös bolyongói leszünk. Mint tapasztalható veszélyes hadszitérré alakíthatja az egymás közti teret. Nem beszélve arról, hogy az egész társadalom felé, azt a rossz üzenetet sugallja: a kisebbség / cigányság / abban a hiedelemben tartatik, hogy minden tettében kedvező irányt tart, a többség álltal tolerálhatatlan viselkedés formát adekválttá téve. A saját esetleg görbe tükrének vizsgálatát, mintegy szükségtelennek tartva. Ezzel a többség érzés világába beépülnek mélyen, az ellenérzület majd ezen keresztül rasszistának aposztrofálható aspektusok. Ha netán nincs tudatos tendencia a kedvezőtlen folyamatok generálására, akkor észre kell venni, hogy mennyire így van. S tekintve, hogy az ősi szokás jog alapján is, soha nem a többség kell, hogy egyoldalúan igazodjon a kisebbséghez. Per ma ez a látencia mérgezően hat a többség belátását tekintve. Egyetlen ártatlan kérdéssel világítanám meg, pl.-ul tessék mondani Önök szerint a cigány szó csunya, trágár vagy helytelen, / a gyerekek könyve pl.-ul cigány népismeret / semmi esetre sem! Az, hogy egy kissé erodálódott bizonyos értelemben, remélem el hihető miszerint nem a többségi társadalmak negatív vívmányának feltétlen a terméke. Nem kéne olyan gizdának lenni, s kicsit több önkritikával a problémát igenis le lehet győzni!

Gyermeknevelésről ismét...

A gyermekbűnözés legújabb megdöbbentő gyöngyszeme a szegedi eset.Kissé irónikus cinikus megközelítés, ámde a már röhejes szemlélet, amivel kezeljük az ügyet, kihozza belőlem.Számtalan vísszajelzés, kérés, bírálat hangzott már el, az egész ország társadalma felől, arról a rossz gyakorlatról, amivel minden erővel igyekszünk kibújni a gyerekeink nevelését illetően. Tudniillik az oktatás nem egésszen egyenlő a neveléssel. Sőt! Tetteikben hihetetlen torzulásokat tud előidézni a gyerekek társadalmában, ha jogaik / erősen túl liberalizált / szinte be sulykolása mellett, nem foganatosítjuk párhuzamosan kötelességeiket is. Kihangsúlyozva, hogy jogaikkal akkor élhetnek törvényesen jogosan, ha lefedik azt a kötelességeik maradéktalan betartásával. Bármely vonatkozó aspektusból vizsgálva. Pedagógus meg félemlítve, a szülő dettó. A gyerek pedig tobzódik jogainak kificamodott értelmezésével telítetten. Az erőszakos cselekmények eszkalálódását, nyomatékosan kidomborítva igenis a nevelés abszolútisztikus hiánya okozza. Kiindulópont a család, vagyis az elő szocializáltság léte vagy nem léte. Drámaivá teszi újabban a H.H.H.-ss-nak titulált gyerekek esetében, hogy egyes rétegeknél a már szinte természetesen beidegződött negatívumokat, szülői támogatottsággal féltve igyekeznek óvni, védeni a későbbiekben is, minden pozitív neveléssel szemben. A külömböző atrocitásoknak ez az egyik alapját képezi, nem ritkán a brutalitás szintjéig. Meg kell jegyezni, hogy bizonyos tradiciók mentén, az akaratlanság azaz a vétlenség vélelme felmerülhet. Azomban nem elfogadható semmiképpen sem. Teljesen letaglóz a roppant kíváncsiság, hogy mit szólna hozzá, azaz mekkorára tágulna a pupillája, a sok szürke állománytól duzzadó kiművelt főnek, ha ő állna ott, s a 8-10 éves gyerek, napi rendszerességgel felszólítaná, hogy létesítsen vákumot egy bizonyos testrészében, vagy egyetlen szabatos magyar szóval taglalná a tanárnő szekszuális szokásait Nos az abszolút meg alázottságával küszködő, s a pszichésen átfazonírozott lelkével kénytelen lenne folytatni az órát. Nyilván eröszakra utaló fenyítés szóban sem jöhet, ami hellyes. Azomban két lehetősége van, beír az ellenörzőbe vagy kiküldi az óráról a gyereket. No ez már számára igen veszélyes is lehet. A gyerek máris szalad haza s a kedves szülőket értesítvén / némi jól kreállt füllentésekkel tarkítottan / kik erre rögvest minden kérdés és mérlegelés nélkül ott teremnek, s leverik / természetesen a többi gyerek szeme előtt / a tanárt, mint hentes a döglegyet. Az ember azt hinné, ezek viccek, no diszkréten megsúgom nem az. A vicc kategóriáját az meríti ki, ha bárki is azt gondolja, hogy az ominózus gyereket, vagy a drága szüleit különösebben érdekelni fogja, a tanár 3 diplomája, vagy hogy mennyi plussz bónuszt kap esetleg. Amit én egyébként is speciel úgy szoktam aposztrofálni, hogy tűrő pénz. Hiszen azért kapja netán, hogy holmi sipíkolás nélkül, lazán vegye tudomásul a továbbiakban ugyanúgy jelentkező megaláztatást. Viszont az már határozottan az emberi naivitás köbre emelésének klasszikus példája, hogy tudniillik az enyhén antiszociális, deviáns gyerek, alapvető mentalitásán, ugyan de nagy változást fog eredményezni. Semmit!! Tehát egyértelműen leszögezhetjük, hogy egésszen más alternatívákat kell feltárni, felmutatni, hogy végre markánsan meg jeleníthető legyen, a nevelhetőség ténye. Tekintélyelvűség, arányos sznkcionálhatóság, s nem utolsósorban a szülői felelősség szigorítása lenne a kulcs. Kérem ejtsünk néhány szót arról, hogy az egyszerű honpolgár számára, vagy a gyerekeknek, mit is üzen, a per szegedi esettel kapcsolódóan / tömeges jelenség / az intézkedési lehetőségekben rejlő jog alkalmazás. A kárvalottaknak üljünk át a székébe, s onnan nézve meg állapíthatjuk, hogy történhet 14-éves kor alatt bármi, a bűnüldöző szervek kénytelenek széttárni a karjukat, s mossák kezeiket. A gyerekeknek pedig tehetek akár mit is, nem vagyok büntethető úgy sem. Hurrá! Ügyet lezárjuk, s ölbe tett kézzel várjuk a legújabb bűncselekményt. Mit ne mondjak az ombudsmann Úr első reakciója, hogy azonnal a pedagóguson akrja, elverni a port. Ez ahhoz a vicchez hasonlít: kérdezi az egyik fazon a másikat, mit keresel? A gombomat. Na de itt vesztetted el? Nem, de itt van világos. Hiszen tegye a szivére a kezét, ha ön vagy a pedagógus, természetesnek tartotta volna, hogy ilyen korú gyerekeknél, még erre is tekintettel kellene lenni. Sovány vigasz mindazon szülőnek, kinek gyereke valamilyen neveletlenségre vissza vezethető, erőszakos problémával kell szembe néznie. Nos egyesek szemében rebellis förmedvénynek titulálltan, megsúgom diszkréten, hat élő gyerek apjaként írom megállapításaimat. Az átkosban három, s most is három. Képzeljék el, hogy kellő tekintéllyel, hellyes példamutatással, megfelelő nevelő eszközökkel, brutalitás mentesen, de arányos szankcionálással neveltem, nevelem őket ma is. Ami a szeretetet illeti, ez nem lehet kérdés. Tudniillik normális, stabil, erkölcsös családban, a szeretet mint legfőbb tényező gyerekeink felé, nézetem szerint a gyerekeknek mindenkor alanyi jogon járó alapvető jussuk. Ellenben aki azt említi, egyedüli probléma megoldó prioritásként, hogy elég ez az egy tényező, az téved vagy nem mond igazat. Ez kimeríti az önámítás fogálmát. Nagyon mély szegénységben élünk mostanság mi is, de bizton merem kijelenteni, hogy ez a kellemetlen állapot, soha nem volt előttem kritériuma, gyerekeim erkölcsös, a társadalom hasznos tagjává nevelésének. Remélem majd akkor is, kellő önkritikával el fogjuk viselni, mindazon, ma elpuskázott álltalunk demoralizált felnőtté váló generációk, esetleges nem éppen humanoid tetteit, magaviseletét. A folyamat már látensen jól kőrvonalazódik. Sajnos! Ui: ha tehetik társítsák az ugyanezen bloggeren, 2008 októberi bejegyzésemmel.