Felfogás kérdése, avagy nézőpontok alulról.....

A nyugdíjjasok szemszögéből a 13.-havi juttatás elvonásának megvilágításai. Alapelvként jó lett volna, ha változatlan marad. Azomban ha már szükségszerűvé vált, nyilvánvaló, hogy konpenzatívaként, ez volt az igazságos helyes irány, lépés. Fideszes felvetés felől közelítve, mondják mintegy 300 ezer főt érint drasztikusan, s 600 ezer fő körül akit még érint. Adjuk össze 900 ezer fő. Tételezzünk fel 2,7 milliós réteget, akkor ez egy harmadának felel meg összessen. Vagyis két harmada lazán aki kis pénzű, azaz őnáluk megmaradt a 100%-os 13.-havi juttatás. Máris átlátható a fidesz álságosan, nem éppen a legszegényebbeket preferáló, szoridaritás elvűség mellőzésének látenciája. Egyértelmű, hogy az úgynevezett idősbb, s talán ezálltal bölcsebb korosztály volt az elsők között, aki pontot tett a dolgok végére. Persze szavazatszerzési szempontból, netán kézcsókkal turbózva, az más lapra tartozik. Másik: ugye költségvetésre szükség van, úgy emlegetik a bölcs elmék országos érdek. Ezekután nem tudni a fidesz részéről nem az? Akkor a legnagyobb ellenzéknek miért nem? Esetleg evidens! De ennyivel be is érem. Ne feszegessük tovább. Az Sz. D. Sz. Fodor úr, most kivételesen, lazán helyesen világított rá a kérdésre. Nem kívánom taglalni, ami tény az tény. Azért úgy mandínerből kérdezem, ennyi buta, okos ember van? Hát majdnem elfelejtettem, idézőjelbe téve, hogy kizárólag csakis a fidesz bölcsesség űberelhet mindenkit. Miért is nem tetszenek észre venni! Ejnye-ejnye! Viszont azt, hogy egyre többször hallom, olvasom a médiában, úgymond 2010.-ig kitart a Gyurcsány kabinet, miért ne? No, hogy utánna már biztos lenne a váltás ténye, vagy egyfajta kishitőségi komplexus gyötörné a szocialistákat? No ne mán! Reméljük nem előre vetített koreografáció, húzódik meg a háttérbe. Egyébként ma hallgattam Herényi úr rádióriportját, bármilyen oldaliként is közelítve, józan racionális gondolkodású ember számára, igen nagy százalékban igaza van. Kiemelném a már majdnem hungarikumnak is nevezhető, tragikomikus politikai mentalitást, a legnagyobb bajban sem tudunk összefogni. Ezért talán elsősorban a mindent elutasító, bármely ok miatt is mindent zsigerből másként akaró, politikai erő a felelős. A közalkalmazottakkal alapjába véve egyetértek. Tudniillik azt, hogy ott fent, megint elkövetik azt a gazdaságpolitikai műhibát, hogy nem a relatíve lazább húrokat feszítik meg, a társadalom gitárján, hanem a már eleve feszeseket teszik ki szakítópróbának, lelkük rajta. Száz szónak is egy a vége, kilábalni bármiből is, csakis az ország érdekeit szolgáló közös konstrutivitás, azaz a jó javaslatok azonnali közös nevezője, a kétségeseké pedig konszenzusos gyors megegyezéssel oldható meg. Be kellene már végre fejezni az amúgy is komikus, infantilis pártkatonai kardcsörtetést, nem vezet látjuk sehova. Muszáj megvárni amég maga a társadalom vág rendet soraikba? Csak egy apró éltszinvonalhoz köthető kontraszt, az adekvát főszereplők egy évi keresete, nem ritkán olyan mértékű, ami egy átlag négy tagú család életében 18-28 év össz. jövedelmének összege. Nem tűnik enyhén brutálisnak? Nem viccek ezek! Egyszerű matematika! Az a rossz beidegződésű humor jutott eszembe, annó az átkosból: na fogjuk meg és vigyétek!

Ötletnek elmegy....

Felfigyeltem még a jó multkorában az úgynevezett szegények bankjának létrehozására célzó gondolatok, körbejárására kormányzati felvetésben. Igen már van egy " Nóbel " díjjas bankár, aki a tettek mezején, tehát nem csupán sejtelmes, hipotetikus gondolathalmazzal megteremtette ezt. Családok ezreit helyzetbe hozva vele. /egyedül ez lenne a járható út/ Azomban az az ötlet amivel alapgondolatként megörvendeztettek bnnünket, na az per ma, itt és most abszollúte nem kivitelezhető. Csak egy-két gondolat: elősször is, hazánkban a jól tőkésített civil csoportok, sem működnek igazán jól. Továbbá a legfontosabb lenne, előljáróban ismerni hozzá, azon területek hangulati, mentális emberi tényezőit, ahol ezt pontosan okszerű lenne létrehozni. Tudniillik nyomorúsággal roppant nehéz nyomorúságot kezelni. Az emberi gyarlóság határtalanságát ismerve, a gazdagokra esetleg számítani, holmi alamizsnálkodást sejtetően, no ugyan már. Természetesen minden tisztelet a kivételnek, hisz olyan is van. Ámbár alltalában nem kimondottan a szegénység feloldására célzottan szoktak adakozni, adakozásuk volumenét tekintve. Az atrocitások tömkelegét indíthatná meg, mindenféle egymásra mutogatással fűszerezve. Arról nem beszélve, legény legyen a gáton aki aki ezt koordinálni is tudná /apparátus hozzá/ Nos tetszenek sejteni miről is van szó? Nevezetesen a legszegényebb régiókban, önszerveződésű társadalmi, szoridaritási alapon működő házibankról. A mai felspanolt ilyen-olyan okok miatti időkben, ez a mimózalelkűségre utaló porhintés jellegű, egyébként szép gondolat, de faktó, hogy nem valorizálható. Javaslom a nagy magyar vidék nyomorúságát markánsan tanulmányozni, netán még szét is nézni, de nem csak az iskola jól kitakarított esetleges aulájába, vagy az önkormányzati díszterembe, hanem egy kicsit be kellene nézni, és effektíve beszívni, az igazi szegénység, gondolom egyesek számára oly elviselhetetlen, ódon ámde atmoszférájában esetleg patinás illatát./szagát/ Sajnos az a szemléleti beállítottság, a mély szegénységbe élőkkel szemben, egyszersmind kozmikus sebességgel gerjeszti, a teljes ezen rétegek társadalmi kirekesztettségét. Ameddig továbbra is, folyamatos, iszonyú intervallumok jelentkeznek, az elosztási rendszerekben, a szakadék egyre öblösödni fog. Hát ebből az aspektusból, nem éppen csipkerózsika típusú leányálom, a jövő látens perspektívája. Mit ne mondjak a társadalom legkisebb szegmensében/pl.-ul család/ is, a dübörgő leszegényedés vonzataként jelenik meg, a konfliktusok legalább 80%-a. Ennek felismeréséhez nem feltétlen szükséges három diploma. Azért most is nyugodtan kijelenthető, mi magyarok a történelmünk folyamán, önnálóan soha nem igazán tudtunk, a szabadságunkkal jól kufárkodni, élni. No miért is!!

Vegytiszta valóság, esetleg onnan nem látszik....

Az elmúlt vasárnap ismét hallgattam a vasárnapi ujságot, a Kossúth rádióban. Hát kérem egy percig aszaltra röhögtem magamat, de azonnal fel is tólultak bennem a kérdések. A riporter kérdez, az egyik rendőrnagyjaink köreiből jövő, riport alanytól. Remek alakítással teszi mindezt. Bárgyu teljes tudatlanságról árulkodó, szinte alázkodó stílusban. Kérdés: miért jön a társadalom felől az, hogy a csak szabálysértésnek, illetve elég kificamodott szóhasználatba, megélhetési bűnözésnek nevezett problémák, mintegy elbagatelizálltan kezelendenek, rendőri berkekben. Nos, hogy tudja-e vagy csak adja az ártatlant, nem tudni? Szeretnék segíteni néhány aspektusból megvilágítva, a kristálytiszta tények fényében. Baráti beszélgetéseink végeláthatatlan összegzésének eredményeként, egyöntetűen az a látszati kép alakult ki, hogy nem elbagatelizálják, hanem elbagatelizáltatják a felmerülő problémákat bűnüldöző szerveinkkel. Vesézzük csak: bizonyos régiókban, adekvát milljőben a már említett bűnözés féle, lassan megszokott közhelynek minősül. Lassan természetessé terebélyesedik. Mi az az apropó, hogy szinte már észre sem vesszük? Egyértelmű mert úgysem történik semmi, sőt álltalában még nagyobb gondot csinál a kárvalott önmagának. Nos jogállamiság, joggyakorlat, magántulajdon védelme, hogy is van ez? Tudniillik én speciel ezeket a bűneseteket szoktam, úgymond relatív szemszögből vizsgálni. Ugyanis szegény embertől ellopni 2kg uborkát, relatíve annyi, mint a jólétben vájkálótól egy autót. Hangyányi gond, hogy a szegény esetében, a létét veszélyeztetheti esetleg, még a másik esetben egy eb ura fakó mondással elintéződik. Tehát máris látható, hogy nem a bűn van elbagatelizálva, hanem a sok-sok szegény léte van semmibe véve. Nem tudom hiszi-e, hogy egyes vidékeken már azért nem tartanak sokan lábas jószágot, nem ültetik be kiskertjeiket, sőt semmit sem az udvarukon, mert mindezt javarészt büntetlenül, úgyis ellopják. Hiszen ez csak egy szimpla estleg irritáló szabálysértés. Azért erkölcsi értelemben mégis csak lopás, azaz üldözendő bűn lenne. Na az a dologban a leg pikantérikusabb, hogy az esetek legnagyobb százalékában, a végén maga a kárvalott lessz keményen a vádlott. Vigyünk egy kis humort a további okfejtésbe. Tekintve, hogy a mágántulajdon védelme, kisemberek szemszögéből nézve majdnem nulla. Itt van mindjárt a majdnem röhejes arányossági kérdés. Tegyük fel belép a tolvaj úgy éjfél magasságában, én a legnagyobb nyugalommal felteszem neki a kérdést: mondja kedves rabló úr, milyen támadó eszköz van magánál! Ó csak egy 15cm-es kés. Kérem várjon bemegyek a konyhába egy hasonlóért, mert nincs meg az arányosság. Persze tekintetbe véve, hogy álltalában magányos idős embereket támadnak meg leginkább, Tisztelt betörő úr, tetszik látni ön egy jól megtermett fiatalember, én pedig egy idős sovány vagyok. Tehát tisztelettel kérem önt, jöjjön vissza lopni akkor, amikor létrejön az arányosság helyzete. Igérem addig már úgy etetem a kacsáimat mintha az öné lenne. Nevetséges, cinikus a humor, de amikor élesbe megy a szituáció, mennyivel másképpen kényszerül viselkedni, a stresszel amúgy is telített honpolgár. Nem igen van ideje jogászkodni, s rögtön kizárólag az arányos védekezés gondolatkörét taglalni. Persze Önöknek gondolom azonnal ez ugrana be. Problémamegoldó válaszok közt tallózva, ne tarts semmit az udvarodon, sem a házban, védekezni ne akarj nem szabad, no meg nincs is mivel. Kutyát ne tarts, mert ha olyan a kerítésed, hogy egy tank se törné át, nemhogy a kutya kijusson, csak bejön s te mindjárt leülöd a kutyák várható tetteit. Hiszen igazán csak, 20eft-alatti szabálysértésnek számító, utolsó tíz tyúkodat akarta ellopni. Természetesen vak volt a tolvaj, hiszen nem látta a kutyákat a szerencsétlen. Volt a közelmúltban az egyik ominózis fő-fő rendőrünknek, egy ekszluzív kijelentése, miszerint ez elsősorban társadalmi probléma. Nos ez a kijelentés máris beindítója lehet, az öntörvényűség kialakulásának. Mert mi is a szülőanyja egy társadalomban az öntörvényűségnek? Normál civilizált társadalmat vízionálva, a törvény, a jogalkalmazás, illetve a bűnüldözés gyengesége. Mindenesetre illene észrevenni, hogy mindenféle szélső elhajlásnak is ilyen alapon, mi adjuk fel a labdát. Miért? Álltalában ők azonnal le is csapják, evidens, hogy a saját szemszögükből megvilágítva. Jaj majd el felejtettem, legutóbb a macskámat lopták el.Gondolják viccelek? Röhej de nem.

Ismételt disputa, szegény magyar módra....

Laci szomszéd megállapításai: te Jani a banknak az alapfunkciója ugye az lenne, hogy tisztes kamatra pénzt adjon, na meg sok minden egyéb, ami már közel sem biztos, hogy alapfunkciós tevékenység. Most, hogy nagyjaink is az ő segítségükre sietnek, ha igazán akarnának segíteni, akkor pont most csökkentenék kamataikat, nem pedig konfliktusokkal egyre telítettebben az égbe emelik. Jóllehet így mi is gyorsabban, garantáltabban tudnánk visszafizetni. Gondolom, hogy esetleg mindenki jobban járna. Nos az, hogy felelőtlenül osztogattak, relatív kérdés. Ha jól megnézzük alapértelemben, miért is fordul a honpolgár bankhoz? Mert nincs pénze! /lassan kenyérre se/Netán van pénze bőven, nyilván kevésbbé fordul oda. Azaz tartsuk minél alacsonyabb nívón a kedves publikumot/társadalmat/ hiszen csak akkor tudunk tobzódni az extraprofitunkból. No és ezen keresztül még mennyien! Ilyen egyszerű a bankár finesz/bárha logikus is/ Ellemben a banki kockázati tényezőkkel számolva, egyre több, az olyan honpolgár aki mindenből kirekesztett. No miért is? S jön a nagyúr, a kényszer! Azonnal ott az okos/ravasz/ nepper/legálisan működik/se perc tud intézkedni, mint a nyomorultak védőangyala, máris ugyanaz az ügyintéző, aki tegnap engem páros lábbal rugott ki, udvariasan kiszolgál mindennel. Vajon, hogy is van ez? Ő tárgyal helyetted s lám Szezám tárul azonnal. Cinkosan összekacsint az ominózis ügyintézővel, eredmény megkapod a pénzed 50, legjobb esetben 60%-át. No mert korrektó, ennek ára van. Korrektó?? Hógyne! Hisz ha ő nem lenne, óhne pénz. A hab a tortájukon, hogy úgy alkotják meg az egész tranzakciót, hogy útólag a lehető legnagyobbat bukjon a nyomorult. Úgymond az már egyéni szoc.pól. probléma. Ehhez ma nagyon sokan aszisztálnak, fentről lefelé, s fordítva. Ki is lessz a vétlen áldozat ténylegesen? /üdvözlégy korrupció/ Az ember megint úgy sajnálja, szegény mega brutális extraprofitot kimutató bankjait, és azok sanyarú sosú tisztviselőit. Hipotézis, nem igaz? Megsúgom véresen igaz! Adok 13%-os kamatot a betétjeid után, dübörgik bankjaink/messze nem a mieink úgy an blokk/ csakhogy miből takarítsunk meg? Közel 4 mllió létminimum alatti kérdezi. Már csak éppenhogy 2-300-ezer gyermek az éhségszint határán, szóra se érdemes! Ó hát ez ennél összetettebb kérdés/ugye/ Lassan húsz éve folyamatosan tovább gabalyodó gordiuszi csomó az egész. Mit ne mondjunk, felmerül a kérdés bennünk, a nemzet kimondatlanul ruskójának, seprűjének/kifacsart szőlő/ aposztrofáltak között, hogy ötletszerű, alkalomszerű, vagy ne adj isten/nem merem feltételezni/ akaratlanul tudatos mindez? Most is sok családba nem lesz igazán karácsony, hála kapitalista rendünknek, de talán inkább a kapitalista intelligencia/társadalmi irányú/ morál hiánya a mérvadó. Tudniillik ezt itt még sokáig tanulni kell. Tessék Mátyás kir. módszereivel szétnézni lent a nagy magyar mocsár perifériáin, s a médiában is igazsághűen, azt is tálalni amit ott látnak, hallanak. Feltéve, hogy akarják-e látni? Az idézet pontosságának igénye nélkül, Anonymus korának kiemelkedő alakja, mondta volt annó: az ember elveszítheti pénzét, vagyonát nem veszített még semmit, elveszítheti szeretteit, családját már valamit veszített, azonban ha önmagát is elveszíti, akkor mindenét vesztette el. Tanulságos gondolat minden időben!

Talán túl dramatizálom?...

Minap az asszony jön haza a boltból s ecseteli, képzeld az egyik ismerős fiatalasszony sírva meséli nekem, hogy a gyerekinek /egyébként jogosan/ nem adtak uzsonnát az iskolában, merthogy ő a fizetéskötelezettek táborához, tartozik s igaz ami igaz, nem tudtam befizetni. No meg azért van a lábamon papucs, mert hiszed nem, nem telik lassan cipőre sem. Nyilván megrendülten halgattam, magamba enyhe kételyekkel. Közben azonnal felderengett bennem, jó apám 20-as, 30-as évekből származó történeti korrajza, a vonatkozó szituációról. Nem vitatom lehet, hogy speciel ez lokális eset, amiben szerepet játszik, a szubjektum is. Azért akkor is elgondolkodtató. Kérem tegyük félre most a jelenlegi pénzügyi, gazdasági válságot. Úgyszint a politikai indíttatásokat. Kérdezzünk rá primitívnek hangzóan, laikusan tűzdelten, a puritán honpolgárra/idősbb korosztály/ az átkosból merítetten. Merő nosztalgiából, ilyen-olyan meggondolások alapján. Volt munkája/munkahelye/: igen, volt stabil keresete: igen, jól megélt a keresetéből: nem de alapvetően megvolt mindenünk, kiszámítható volt a család élete: igen, az akkori árviszonyok lehetővé tették, hogy ne kelljen a kenyér vagy a tanszerek/követelményeknek megfelelően/ megvétele között hezitálnia: igen remekül. Tessék ma adott milljőben, ugyanezeket a kérdéseket feltenni. Nem ritkán, igen furcsa válaszok jönnének/már nem az/ a szerencsétlen pórnép felől. No nem kell azonnal holmi restaurációs törekvésekre gondolni, ez már a multé. Azomban részarányosan vagy mindezek megléte nélkül, széles és egyre szélesedő rétegeket tekintve, nem kellene oly meglepően kérdezni, miért is a kialakuló szkepticizmus, minden irányban. Az életszínvonal enyhe túlzással, szinte asszimtótikusan közelít az origóhoz. Ugye ennek fényében, kissé naivitás lenne, ott a magas lovon ülve elvárni, hogy a rendszerváltás veszteseinek brutálisan növekvő rétege/sacce per ma 60-70%/ kitörő ujjongással tapsoljon, a globálkapitalizmus szülte, egyre kilátástalanabb létéhez. A politikai és únió szkepticizmus növekvő hatásai is, ezek mentén erdnek. Az álltalános negatív folyamatoknak, ami egyértelműen elkönyvelhető, a közel lassan 20-éve történt rendszerváltás óta, folyamatosan regnáló politikai erők, kisstílű hatalmi harcainak tudható be, elsősorban. Amihez aztán egy jó ideje, kiváló mellérendeltséggel, markánsan köthető a gazdasági, főszereplőkkel való összefonódás látenciája. Minden oldalról jól koreografált politikai, gazdasági tetteikből egységesen leszűrhető, az önös érdekek mentén kifundált, saját társadalmuk további elszegényedését, nem kimondottan s nem elég hatékonyan kímélő elemek halmaza. Minderre közvetlen rávilágítani, az alulról jövő véleményekkel/kisemberektől/ a következő bejegyzésemben fogok. Saját szemszögemhöz tartozok némi őszinte megnyilvánulással. Jóllehet már igen régen a rendszerváltás előtti időből, /80-as évek eleje/ pártsemleges vagyok. Családi indittatásúan viszont eredendően, szoc. demokrata bal oldali huzalmú. Azomban még ma is, a szoc. demokrácia lényegének, a társadalom ha úgy tetszik minden politikai felhang nélkül, nemzeti konzervativizmus preferációja, a mértékadó számomra. Talán így fogalmaznám egyszerűen, lényegretörően, hogy a társadalom feltétlen szolgálata, érdekképviselete űberel mindent nézeteimben. Illtve a történelmi párt még annó, igaz öntudatosabban népi vonzalmú, irányait vízionálva, közelítek, vélemény formálásomban. Bocsájtassék meg nekem!

Válságkezelő parlamenti szolidalitásról....

Á! Szervusz komi, üdvözöl Pista szomszéd megint. Idefigyelj rájöttem, hogy a legkiválóbban működő pénzkiadó automata, a parlamenti. Ugyanis bizonylatolás nélkül,/kártya se kell/ adózatlanul, s amennyit nem szégyellek, ad-hop vihetek belőle. Mondja is az asszony, milyen jó lenne nekünk is egy ilyen. Pl.-ul az ötletes, ilyenkor oly kreatív fineszes fidesz! Javaslatuk a fizetésüket felezzék le. Nos mindjárt csak fele adót fizetünk, ellenben a mutyipénzből majd jobban markolunk. Ügyes! Vagy a másik javaslat, M.D.F.. Adjuk a mutyipénzünk 18%-át, avagy ennyivel adózunk utána, nem volt világos egésszen a felvetés. Szintén zenész, meddig tart arányosan többet kimarkolni.Ügyes! Az M.SZ.P. jogkövető javaslata, no az már mégis csak skandallum, rikoltja az ellenzék. Nocsak amit törvényszerűen lent megkövetelek, azt esetleg jó pl.-val elől járva fent is teszem. Sőt! Tehát bizonylati fegyelem, adókötelezettség, nem utolsósorban a csúsztatások kisíkálása. Tudod Jani ez nem bizalomhiány, csak az eddigi példátlan helytelen gyakorlat felszámolása lenne./végre/ Emlegetik, hogy ők ott fenn a legrosszabbul fizetett közjogi méltóságok, az eún. belül. No ezt mi is szégyeljük, de pillanatnyilag nincs időnk megsajnálni őket. Na meg ugye, ahogy halljuk egyszerre, három-négy helyről is kapargatják a korpát. Most szépítésképpen mondják néhányan: ó ez nagyon kicsi szegmense, a költségvetésnek, mint megtakarítás. Figyelj Jani nem hiszem, hogy ott nem látens az, hogy az óceánok hatalmas víztömege is, cseppek milliárdjaiból áll össze. Hű-ha! Nem fognak bennünket ezért a sok bírálatért, egyszer bekaszlizni? Ugyan már Pistám, hát nem-e ők zengik, hogy demokrácia, meg szólásszabadság, sajtószabadság, vagy ez közhelynek is gyenge érv? Egyébként te nem érzel rá a lényegre, tegyük fel mégis megbüntetnek. Akkor rögvest lubickolhatsz, a jogállamiság tengerébe. Tudniillik ma álltalában, a bűnözők jogvédettsége lazán űbereli, a tisztességes jogkövetőkét. No lehet kicsit túlzok. Ide figyelj te pupák, hát a becsületes embert, minek is kellene védeni? Na látod ez ilyen egyszerű! No Isten-Isten!

Beszélgetek, most Pista szomszéddal...

Vesézzük a problémákat, nyilván laikusan, nem éppen diplomások nyelvezetével fogalmazott stílusban, kedves szomszédommal. Te, hogy is néz ki: ha nincs pénzem, nem megyek a boltba, a kereskedő nyilván kevesebbet rendel, a gyártó csökkenti a termelését, elbocsájtást eszközöl. S mivel állambácsinak drasztikusan csökkenni fog az adófizetői bevétele, szép lassan rogyadozni kezd. A minimálbérből ugye ott fenn is tudják, hogy megélni nem lehet manapság. Ha megadóztatjuk még zsíros kenyérre valónk se lesz. A multit egy jottányit sem érdekli mindez. Pláne ha nem is honi érdekeltségű. Bankszféra mint olyan belebukik a saját harácsolásába, s még a bőrünket is lenyúzza. Mindenesetre ezek a folyamatok ha fordítva lennének netán, a fene tudja, nem-e volna jobb nekik is, nekünk is. Te biztos, hogy az infláció visszaszorításának, az egyetlen módja, a fogyasztás állandó szűkítése? No ne mán! Nos az igaz, hogy a felülről kezdett építkezésnek, most érett be a gyümölcse. Azaz az ingatag cölöpökre épített tető, falak alá, most akartunk alapozni. Reciprok értelműen! Csakhogy senki nem számolt azzal, hogy a jó magyar pártos/pártok/ honfi vérben ott rejtőzik, a jól szétrugom, már részben megépített alapot, had kezdje előlről mindíg a mindenkori regnáló kompánia. Nyilván még röhögök is egy jót! Ja! Társadalom, úgytetszik népem, ugyan már! Ki a csuda foglalkozik ezzel! Tudod szomszéd bármit is beszélnek össze-vissza, azért én mégis ammondó vagyok, hogy a rendszerváltás óta, igenis minden uralmon levő kormány, egyformán felelős. Hát nem írígylem Gyurcsány Úrékat! Gondolom egyébként, hogy a jólétükben belefulladó rétegünknél, feleségeik nem igen várják úgy a postást, mint a messiást, családi pótlék fizetéskor? Természetesen ha továbbra is az én fogalmán keresztül fogják, prioritásként preferálni nagyjaink a helyzetet, beleesnek előbb-utóbb a saját csapdájukba! Nem látom be, hogy, hogy lehet egy lerongyolódott koldússá tett, fegyvereitől megfosztott hadsereggel, csatát nyerni! Persze az is egyértelmű, hogy ilyen állapotban, nekünk sem tud fordulni, mondják ott. Tessék mondani annó a mohácsi csatában mi is volt, a kényszerű fő fegyvernem? No-No!!